Nyíregyháza, 2009. június 24–26.

Címe: Új utak, útkeresés. A történeti muzeológia helyzete kiállításai és intézményei tükrében

Egy jó történeti kiállítás létrehozása nehéz feladat. Ahhoz, hogy bemutassa a tudományos kutatások legújabb eredményeit, a kiállítás létrehozójának alkalmazkodnia kell a muzeológia szakmai szempontjaihoz, meg kell fellelnie a műtárgyvédelem követelményeinek, ugyanakkor izgalmasan és közérthetően kell a látogató elé tárnia a bemutatásra szánt témát. E kérdéskör sokszínűsége tette alkalmassá a konferencia témájának megválasztását, amelynek megszervezésére a Jósa András Múzeum vállalkozott. A tanulságok megfogalmazására olyan előadókat is felkértünk, akik kívülről, más szemmel látják a kiállításokat.

Az első nap a városháza dísztermében az első előadó, mint történeti szakfelügyelő két ciklus tapasztalatai alapján arra keresett választ, merre tart a történeti muzeológia. A következőkben arról hallottunk, hogyan jelenik meg a helytörténet és történelemszemlélet az ALFA+A program által támogatott kiállításokban. A múzeumi területtől távol álló, de azt vizsgáló előadó 124 intézményben végzett egy éves kutatómunka alapján azt elemezte, hogyan látták a látogatók a történeti kiállításokat. Két belsőépítész előadó közül az egyik a látványtervező szemével mutatott be három olyan történeti kiállítást, amelynek elkészítésében maga is részt vett, a másik a Terror Háza Múzeum tervezése alapján szólt a történeti kiállításokról.

A második nap az evangélikus gimnázium dísztermében folytatódott a konferencia, ahol előbb az újító kiállítási kísérletek problémáiról, majd mint a történeti muzeológia egyik bázisáról a szegedi Fekete Házról, az 1987-ben alapított Matrica Múzeum történeti kiállításairól, gyűjtéseinek tapasztalatairól, a Hadtörténeti Múzeum állandó történeti kiállításairól hallhattunk. Végül abba pillanthattunk bele, hogy egy restaurátor hogyan látja a kiállítási tárgyakat. Az előadásokhoz több hozzászólás is érkezett, melyek megfogalmazták, hogy miből érdemes és miből nem kiállítást készíteni, hogy a nem múzeumnak épült épületekben sokszor nehéz kiállítást tervezni, hogy a műtárgyvédelmi előírások befolyásolják a kiállíthatóságot.

A délután folyamán Tiszabercelen a konferencia résztvevői megtekintették Bessenyei György szülőházát és a műemlék szivattyúházat, Szabolcsban pedig a földvár után a Murányi kúriát látogattuk meg.

A harmadik nap a Jósa András Múzeum új állandó kiállítását jártuk végig, majd a Kállay Gyűjteményt, és a vízgazdálkodás irodaházában kialakított vízügyi gyűjteményt kerestük fel. A kiállítások sokféleségének bemutatása méltó zárása volt a három napos konferenciának, amely ismét a történész-muzeológia egyik sarkalatos kérdéskörére irányította a figyelmet.