Veszprém, 2007. június 20–22.

Címe: Együtt élő népek Magyarországon (1689–1918)

Magyarország népessége, társadalmi és nemzetiségi szerkezete a 18. század elején a betelepítési politika következtében újraformálódott. Veszprém vármegye területére is több nép számos telepese érkezett, ezért is volt találó a konferencia helyszínének választása. A Laczkó Dezső Múzeum által szervezett konferencia első előadása Magyarország 18. századi nemzetiségi és etnikai térszerkezetét vázolta fel a II. világháború utáni forráskutatás új eredményei alapján, amelyet az ország nemzeteinek mozgalmait és konfliktusait a felvilágosodástól a felbomlásig terjedő időszakban áttekintő előadás követett. A továbbiakban a hegyaljai német települések kialakulásáról, a fehérek temploma kriptafeltárásának tükrében a németek 17–18. századi váci betelepítéséről, Kerekegyháza történetén keresztül a Duna–Tisza közén a 19. században végbement migráció hatásairól, a Tolna vármegyei Derenk lengyel lakóinak Lengyelországból való áttelepítéséről hallhattunk.

A második nap az asszimiláció, az identitás, az interetnikus kapcsolatok kutatási eredményeinek elemzése várt az előadókra és hallgatókra egyaránt. Az első előadás elsősorban az alföldi szlovákság tekintetében foglalkozott az asszimiláció szerteágazó kérdéseivel, majd magyar tudósok identitástudatának elemzését végezte el az előadó. A folytatásban a rudabányai nemzetiségi munkások szerepét, nemzetiségi viszonyukat követhettük nyomon a név, születési hely és vallás alapján, illetve Jókai Mór írói, parlamenti képviselői munkáját.

A harmadik nagy témakörben a tárgyi kultúra emlékeinek bemutatására vállalkoztak a kor kutatói. Előbb arra kaptunk választ, hogy milyen következtetésekre lehet jutni a török kiűzése után betelepített nemzetiségek múzeumokban őrzött tárgyi-néprajzi anyagából, amelyet a római katolikus, német nemzetiségű Kislőd népi vallásossági gyűjteményének bemutatása követett. A következő előadók a felvidéki magyarság 1945 utáni sorsáról vázoltak fel megrendítő képet.

A további előadások a privát történelembe, egyéni sorsokba engedtek bepillantást. Megismerhettük egy elmagyarosodott német család, a Leipzignerek izgalmas történetét, Stühmer Frigyest a csokoládégyár megalapítóját, a Lőwy-Lánczos család, az olasz származású építési vállalkozó família, a Morandini család, a körmendi Grünbaum család három generációjának sorsát. Végül a morva „varázslók” 18. századi magyarországi tevékenységén keresztül kaptunk elemzést az idegenség problematikájáról.

A konferencia méltó befejezéseként a résztvevők a Herendi Porcelánmanufaktúrát és múzeumi anyagát tekintették meg. Az alapítók kemény, szorgos munkájával megszerzett világhírnév reprezentálta az előadások során felvázolt színes életutakat, a magyarrá vált „betelepültek” nemzetünkért végzett értékmentő munkáját.