Dunaszerdahely–Galánta, 2008. június 18–20.
Címe: Főúri hagyatékok Közép-Európa múzeumaiban
A kastélyok, nagypolgári paloták, a módos polgárság fényűző lakásainak többségében bőven akadtak műtárgyak is. Ma már elfogadott tény, hogy e nagy vagyont a kulturális örökség megőrzése céljából is felhasználják, hiszen a múlt hagyatékának megőrzésében a múzeumok mellett – közvetve – nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be, a történész-muzeológusok kutatómunkájához pedig gazdag forrást jelentenek. Ezért is volt fontos ez évi konferenciánk témaválasztása, amelynek megszervezését az OKM Közgyűjteményi Főosztálya támogatásával a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, valamint a Galántai Honismereti Múzeum és magyarországi partnerük a szegedi Móra Ferenc Múzeum végezte.
A konferencia első napjára Dunaszerdahelyen került sor, amelyet két nagy előadás nyitott meg. Előbb a magyar főnemesség 20 század első felében meglévő rezidenciáiról és gyűjteményeiről hallhattunk, majd az Esterházy bútorokat ismerhettük meg Fügedi Erik kormánybiztos által 1949-ben készített nyilvántartás tükrében.
Az előadásokat követően a résztvevők megtekintették a múzeumnak helyet adó Sárga kastélyt.
A második nap Galántán elhangzott nyolc előadás átfogó képet adott a Közép-Európai főúri hagyatékok állapotáról, szakmai értékeléséről. A Batthyányak hagyatékától kezdve az Illésházyak, Nádasdyak, Radvánszkyak hagyatékán át a Bánffy kultuszig, az Andrássyak és Kállayak gyűjteményéig kiemelkedően érdekfeszítő témák kerültek terítékre.
Az előadások után vezetéssel megtekintettük a Honismereti Múzeum kiállításait a Esterházyak reneszánsz kastélyában. Az újabb, neogót Esterházy kastély azonban szomorú látványt nyújtott romos falaival. A dunatőkési és a tallósi vízimalom is már csak álmodik arról, mennyi lisztet őröltek valamikor fogaskerekei. A konferencia harmadik napján a felvidéki magyar emlékek újabb, pozsonyi szeletének megtekintését tették lehetővé a vendéglátók, értő kalauzolással. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma vezetéssel történő megtekintése után a koronázótemplomot látogattuk meg, és élhettük át történelmünk elmúlt évszázadait.