Sátoraljaújhely, 2020. szeptember 9–11.
Címe: A trianoni békediktátum és következményei
A Magyar Múzeumi Történész Társulat 2020-ban olyan városban és régióban tartotta éves konferenciáját és szakmai továbbképzését, amelyet a trianoni békediktátum kettévágott. Ez a tény is szerepet játszott a helyszín kiválasztásában, hiszen A trianoni békediktátum és következményei címmel tartottuk meg összejövetelünket, melynek szervezését vendéglátónk, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kazinczy Ferenc Múzeuma segítette.
Az első napi előadásokat megelőzően Dankó Dénes alpolgármester és Horváth László, a Társulat elnöke köszöntötte a résztvevőket a városháza dísztermében. Az első előadó, Ujváry Gábor azt elemezte, hogy a trianoni béke következtében hogyan alakult át a kulturális terület, az elcsatolt regionális központok helyét miként vették át új városok, és főleg Klebelsberg Kuno miniszterségének következtében hogyan kapott mindez új lendületet. Külön kiemelte a közgyűjteményekben bekövetkezett változásokat. Ringer István ismertette, hogy a békediktátum miként érintette Zemplén vármegyét és különösen Sátoraljaújhely városát. Komporday Levente bemutatta, hogy 1918-ban kikből állt Zemplén vármegye tisztikara, majd azt, hogy 1919–1920. eseményei, a Károlyi kormányzat, a Tanácsköztársaság és az utána következő időszak milyen változásokkal, személycserékkel járt. Müller Péter a koronavírus járvány következtében lezárt határok miatt nem tudott részt venni a konferencián. A Szoleczky Emese által felolvasott előadás Léva helyzetét mutatta be az első világháborút lezáró békét követően. Balahó Zoltán Komárom-Komárno példáján keresztül elemezte, hogy milyen hatással volt egy város életére a trianoni döntés. Veres Emese a barcasági csángók lakta, Brassó környéki Tízfalu életét ismertette a 19. század második felétől egészen napjainkig, elsősorban az oktatás területén keresztül. Fejér László a járványhelyzet miatt távol maradt, előadását Kaján Imre tolmácsolásában ismerhette meg a hallgatóság: a trianoni békerendszer következtében kialakult új vízügyi helyzetről, elsősorban az új árvízkezelési rendszer kidolgozásáról, az abban résztvevőkről szólt. Heilauf Zsuzsanna a trianoni béke következtében menekülni kényszerülőknek Pestszentlőrincen létrehozott Állami lakótelepet és Szent Imre Kertvárost mutatta be.
Az előadások után elhangzott hozzászólásokban Zombori István elmondta, hogy Szeged kapta meg a kolozsvári egyetemet, amellyel a város is jól járt, mert már évtizedek óta harcoltak egyetemért. Érdekességként hozzátette, hogy a kolozsvári professzorok nem akartak Szegeden lakni, inkább vagonokban éltek Budapesten. Szalipszki Péter hozzászólásában kifejtette, hogy a trianoni határ Abaúj vármegyét is megfelezte, Kassa a határon túlra került, így a megyére vonatkozó minden korábbi dokumentum ott található. Viszont volt olyan település, például Encs, amelynek előnye származott az új helyzetből, hiszen közigazgatási központtá vált.
Az előadások és hozzászólások után került sor a Társulat Wellmann Imre díjának átadására, amelyet 2020-ban Gulyás Katalin történész-muzeológusnak, a szolnoki Damjanich János Múzeum Történeti, irodalomtörténeti és művelődéstörténeti osztálya osztályvezetőjének és Rémiás Tibor történész-muzeológusnak, a nyíregyházi Jósa András Megyei Hatókörű Városi Múzeum igazgatójának ítélt oda a kuratórium.
A második nap autóbuszos kirándulás keretében először végigjártuk a tolcsvai, felújított Waldbott-Szirmay-kastélyt és a benne található kiállítást, majd Erdőbényén megkoszorúztuk a megye első köztéri Kossuth Lajos szobrát. Ezt követően Vizsolyban vezetéssel megtekintettük a középkori templomot és a mellette található nyomdatörténeti kiállítást. Utunk Göncre vezetett tovább, ahol előbb a Huszita-házat, majd a református templomot és a Károlyi Gáspár Múzeumot látogattuk meg. Végül Széphalmon megkoszorúztuk a Kazinczy emlékhelyet és a múzeum munkatársainak vezetésével megismerhettük a Magyar Nyelv Múzeumát.
A harmadik nap programja Ablonczy Balázs előadásával vette kezdetét, aki először azt boncolgatta, van-e trauma Trianon kapcsán. Ezt követően három témát járt körül: a háborús erőszak, a menekülés és a béke gazdasági következményeit. A háborús erőszak esetében még külön részletezve három hullámról beszélt: elsőként az 1918 őszi lázongásokról és ennek folytatásáról, másodikként az úgynevezett vörös- és fehérterrorról, harmadikként pedig az idegen hadseregek megszállásáról. Az ezt követő hozzászólások során Baják László azt fejtette ki, hogy pszichológiai szinten jelen van a trauma, az erőszak traumája 1918–1919-ben létezik, de ez nem poszttaumatikus sokk. Az előadó válaszában elismerte, hogy van létjogosultsága a pszichológiai hatásnak, de erre nem akart kitérni az előadásában, mint ahogy a bűnbakképzést sem érintette. Zombori István azt kérdezte az előadótól, hogyan értékeli Mályusz Elemér A vörös emigráció című, 1931-ben és Kelemen Béla Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez című, 1923-ban megjelent könyvét? Ablonczy Balázs válaszában megjegyezte, hogy a Mályusznál olvashatók történeti hitelessége megkérdőjelezhető, nem használt forrást, de a közgondolkozásra nagy hatással volt. Kelemen Béla munkája az interneten hozzáférhető, de ki kellene adni, mert fontos forrás. Szabó László hozzászólásában kifejtette, hogy a traumáról ránk maradt információk csak a társadalom bizonyos rétegeitől származnak. A területfoglalás és a trauma nem Trianon körül kezdődött, hanem sokkal korábban, a török időkben. A nyersanyag kérdéséhez hozzáfűzte, hogy a hozzájuk kapcsolódó feldolgozóipar is a lelőhelyek környékére települt, így nemcsak a nyersanyagokat, hanem ezeket is elvesztettük, mint ahogy az összekötő utakat és vasutat is. Az előadó válaszában elismerte, hogy a trauma kérdése egy komplex gondolat, de a korábbi korszakot nem akarta érinteni. A nyersanyag és a vasút kérdése is fontos, 58 helyen vágta át a meglévő vasútvonalakat az új határ. A nyersanyag tekintetében a szén kulcsfontosságú, 1912-ben a szükséglet egyharmada behozatalból származott, de Trianon után, új széntelepek felfedezésével az 1920-as évek végére az ország majdnem önellátóvá vált. Heilauf Zsuzsanna hozzászólásában elmondta, ha más nemzeteknek traumatikus egy esemény, akkor a magyaroknak hadd legyen az Trianon. Érdeklődött, vannak-e statisztikai vizsgálatok arról, hogy az áttelepült iparos és értelmiségi réteg mennyiben járult hozzá az ország gazdasági teljesítményéhez? A női visszaemlékezésekkel kapcsolatosan megjegyezte, akkoriban a nők lehetőségei igen korlátozottak voltak, lehet, hogy nem volt más lehetőségük. Az előadó válaszában megjegyezte, hogy nem akarta a nőket bántani, ezért nem is foglalkozott például a nemi erőszakokkal. Sokszor a nőknek kellett megszervezni az életet, mert a férfiak vagy meghaltak, vagy még nem értek haza. A traumatikus tapasztalatokat nem akarta elbagatellizálni, vizsgálatukat fontosnak tartja.
Az előadást és hozzászólásokat követően több csoportban, a múzeum munkatársainak vezetésével megtekintettük a Kazinczy Ferenc Múzeum kiállításait, majd előbb az új Trianon emlékműnél helyeztük el a megemlékezés koszorúját, azután vezetéssel végigjártuk a Magyar Kálvária stációit, megnéztük az országzászlót és a Szent István-kápolnát.
